Hamono és Liona megoldása

Hamono  2007.10.23. 10:37

- Na ne!! - mondtam vértől vöröslő szemekkel. - Engem pont ezért kellett ide hívni? Egy ilyen fránya kastélyba? Köszönöm szépen ,de én kiszállok!-  kiáltottam, megfordultam és még hátra fele integettem.

-Á nem hiszem ,hogy ilyen könnyen itt hagynád a ... - ekkor előttem egy halvány folt, majd  Alia kis teste jelent meg. - a saját lányodat. - azonnal leguggoltam, de mielőtt elkaphattam volna eltűnt. ' A düh méreg, ami megöl , ha nem szívod ki magadból ! ' hallatszott megint egy ismerős mondata, amit Kdartól hallottam.

- Hm - szorítottam össze az öklömet.- milyen igaza volt... - lassan felemeltem már tűzben forgó szemeimet. - csak, hogy nem lehet megállítani! - hirtelen felálltam és egyenes előre mentem, mint  zsákmányt kereső vadász. Éreztem valami eluralkodik bennem, valami megfoghatatlan, megállíthatalan, s nem lehet parancsolni neki.  Mintha belül Trien sem értené mi történik, lehet, hogy csak az anyai ösztön? Hisz Alia volt ott! Vele próbál rávenni erre a 3 napos "játékra" . Hirtelen azt veszem észre, hogy fájadalmak nyilalnak testembe és összerogyok. Valami történt velem akkor, nem tudom mi, mi miatt, de a következő pillanatban  a fájdalmak megszünnek, s felállok. Egy halvány érzés fut át rajtam, olyan mintha az erőm megnőtt volna.  Még mindig előre csörtetek a következő ajtóhoz... megpróbálom kinyitni, de nem megy, elmosolyodom, egy hatalmas rugással az ajtó a padlón termett és én bemetem.

- Ez szép volt elismerem - a házigazdám ismét megjelent. Körül járt engem, felmért, biztos ő is látta a furcsa viselkedésem. - Tudtam hogy te szívósabb vagy , mint a többi hulla, tudtam, hogy a lányod majd rávesz ,hogy itt maradj és mennyire igazam volt! Ez a terem is mint mindegyik tele van illúzióval, a számodra legrosszabak.

- Akkor mire vársz? Játszunk nem igaz?- önkéntelenül elmosolyodott és intett, majd szokásához híven eltűnt. És ekkor : vissza kerültem a szobámba????????? - lehatott fejjel nevetek , úgy látszik régi önmagam visszatért.

- Na mi van ennyi lenne az a nagy veszély ami rám leselkedik? Tudod mit? Ez szánalmas! - legyintettem egyet. - Ha már be is fejeszted , akkor én ledőlök aludni. - megfordultam és az ágyhoz támolyogtam. - Ja és kérlek, ne eröltesd meg magad túlságosan a sikolyokkal és a rémálmokkal, nem fog bejönni, én nem álmodom és éjjel holt süket leszek! Na jó éjt! - szóltam és aludni tértem. Zavart álmaim voltak, kiakartam bírni ezt a három napot, tudtam, nem lez könnyű, de ez a nevetséges alak kiakar készíteni! nem hagyom! Holnap neveszek tudomást róla, egyszerűen kikerülöm a hologrammokat. Ez megynuygtatott.

Rggel ásítozva keltem ki a cseppet sem kényelmes ágyból. Mikor előre néztem halványan összerezzentem, előttem a már ismerős komornyik állt. Barátságosan biccentett felém.

- Jó reggelt hölgyem! Az úr azt üzeni, hogy nagyon sajnálja a tegnapi kis ügyetlenségét, de mára már biztosíthatja, hogy kegyed nem fog unatkozni! A reggel az asztalon van , ha éhes.

- Köszönöm, és üzenem az úrnak,hogy többet várok tőle ! - azzal kipattantam az ágyból. - Sőt, tudja mit, máris felkeresem és jól bemosok neki egyet! - kicsörtettem az ajtón, de hirtelen előttem egy fejnélküli kislány állt, s vadul integetett,hogy ne menjek. Sóhajtottam egyet.

- Istenem ,de szánalmas! - egyszerűen csak átléptem a kis testen és egy nagy vasajtóhoz értem. Egy hatalmas rugással ezt is "kinyitottam".  A házigazdám pont előttem állt.

- NA IDE FIGYELJEN ŐKELME!!! NEM TŰRÖM?HOGY CSAK ÚGY BEZÁRJON IDE ÉS MÉG JÁTSZA A LEGYŐZHETETLEN MÁGUST IS! ELÉG VOLT! EZ AZ EGY NAP IS SOK VOLT KÖSZÖNÖM SZÉPEN?DE MOST NYISSA KI AZ AJTÓKAT! - teljesen kikeltem magamból és a remület házigazdámon iss látszott.

- Rendben, előre hozom a kapuk kinyitását, de egy feltétellel,  át kell mennie azon a folyósón és végén ott lesz a kijárat, ha sikeresen kikerül a folyósóról igérem kijut innen és még jutalmat kap! - beleegyezően bólintottam, megfordultam és elindultam a folyósón. Az első rém amivel szembe taaláltam magam az egy lycan ( vérfarkas) volt.Szörnyű otromba és ronda volt, csorgott a nyála és a szemei vérben forogtak. Megint forgattam a szemeimet. Elővettem a Shurikent és egyenesen átdöftem a nyakán. Összesett és a földön semmivé lett felmeltem a kardot és zörnyű nagy báttosággal tovább indultam. A  következő rém egy vámpír volt.

- Ó, a fenébe és pont most nincs nálam semmi ezüst! - mormogtam, különös módon a vámpírnak nem vörös , ha nem kék szemei voltak, de ez nem zavart.Rám támadt és hatalmas körmei felhasítottaa nyakamat, kicsit oda kaptam ,de különösebben , nem fájt. Kiemeltem egy hatalmas téglát a falból mágiámmal és felé hajítottam, összeloccsant.  És így követték egymást a szörnyek, egy szirén, egy démon, egy ördög és egy négy csontváz. Kimerülten sétáltam át a várva várt ajtón. Házigazdám várt ,hatalmas tapsokkal.

- Bravó, Bravó, zseniális volt, nem is tudom mikor szórakoztam ilyen jól. Tessék a jutalmad! - és felém nyújtott egy hatalmas erszényt ami jó nehéz volt.

- Rendben van, elég kimerült vagyok, úgy hogy nyissa kis a apukat! - mondtam cseppet sem udvariasan. S "kérésem" teljesült.