Úgy döntöttem a nehezebb utat választom: Megölöm a vár urát és elveszem a nekem járó pénzt. Elindultam a Ni kapu felé, láthatatlanul természetesen. Nem szeretnék nagy feltűnést kelteni. A Ni kapunál egy öreg és vak pap kántált, körülötte pár őr járkált.-Gonosz aurát érzek.-jelentette ki a pap. Mélyet szívott az előtte lévő tömjén füstjéből, amit néhány fudával legyezgetett.( spirituális papírok,amivel mágiát lehet előidézni)-Képzelődsz vén papa!-mondja neki az egyik őr. A pap hályogos szeme felém fordul. Meglepődők, hogy láthat, úgy hogy vak, én pedig láthatatlan vagyok.-Tudom, hogy ott vagy.-mondja nekem a pap. Felém dobja a fudákat, amik a földhöz érve vastag gyökerekké válnak. A gyökerek lefognak és megtörik a láthatatlanság varázslatomat.-Ezek megtörik a varázslataimat. Akkor a gyökereket mágiával nem tudom eltűntetni.-gondolom. Az őrők meglepődnek, majd előrántják katanáikat és megindulnak felém.-Ezért a főnők biztos megjutalmaz bennünket.-mondja az egyik.-Igen, remélem Atsukan(forró japán bor)-t kapunk.-válaszolja a másik. Egy hordóhasú, piros orrú katona. Az első meglendítí fegyverét hogy levágjon, ám én úgy tartom, hogy a gyökereket vágja el.-Végre!-gondolom.-Démon kard jelenj meg!-kiáltom. A jobb kezemben ősszesűrűsődik az energia és egy démoni kinézetű kard jelenik meg benne. Egy suhintással elintéztem mindkét őrt.-Most te jössz.-kiáltottam a papnak.-Még meglátjuk. Holtak keljetek életre!-parancsolja a halott katonáknak. A katonák lassan felkeltek és csápok, meg ízeltlábak nőttek ki a testükből.-Fúj! Milyen undorító. Gondolom démonokat küldtél a hullákba.-Kérdezem a paptól.-Eltaláltad fiacskám. És most támadás!-parancsolja a démonok által megszállt hulláknak. Azok nyöszörögve megindultak felém. Az egyik máris felém nyúlt egy csáppal. Megpróbáltam szétvágni, de rájöttem, hogy csak hárítaní tudtam a csapását.-Zyweso, Dravek, Rei, Katas, Deiu!-kiáltom, mire a kezemből előugró tűzlabda elégeti az előttem lévő hullát.-Már csak egy maradt.-fordulok a még álló hullához. Az szájából bűzős mérgesgázt lehelt rám, ám én sikeresen kitértem előle. Egy villámgyors csapással sikerül levágnom a hulla fejét, ami tántorogva összeesik. Megindulok az öreg pap felé.-Még nincs vége!-kiáltja. Ráncos kezében lévő utolsó megmaradt fudáját magára rakja és elhadarja az aktiváló varázslatot.-Hahahha! Mostmár nem győzhetsz le!-ordítja a pap egy vadállat hangján, ugyanis átváltozik a fuda hatására, egy minótaurusz-szerű lénnyé. Karmos kezével felémsújt. Sikeresen levágom a kezét a kardommal, ám a csonkból mérges kígyók nőnek ki, amik megtámadnak. Villámgyorsan mozgok, hogy kikerüljem a mérgeskígyok harapásait.-Ez így nem mehet tovább!-gondolom, majd összeszedem az erőmet és lesújtok a szörny-papra.-Sikerült!-kiáltom boldogan, ahogy látom, hogy a pap teste szétszakad. Folytatom az utat a Ho kapu felé. Gond nélkül átjutok és elérem a Mizu San kaput. Itt már bonyolultabb a helyzet. A kapu körül pár csontváz áll, valószínűleg egy nekromanta van a közelben, ez pedig nagyon nem jó.-Sik, erg, aksz, mer, zut!-suttogom mire  ujjaim közül egy fagysugár indul meg lefagyasztva a csontvázakat. Gond nélkül elsétálok a megfagyott és mozgásképtelen csontvázak melett. Bent a kis mellék toronyban a főtorony melett találkozok valakivel. Egy nagyon kíhívóan öltöző nővel, akinek ruhája fölött egy nagyon hosszú fekete-koponyás köntöst visel. Hosszú fekete haja, hófehér arca és feketén rúzsozott szája van. Szürke szemében semmi sem tükrözödött.-Azért jöttem, hogy megöljelek. Én Ayumi a sötét geisha!-kiáltja nekem.-Nem akarok nőkkel verekedni...-akarnám mondani, ám előkap egy fekete legyezőt, amiből egy éjfekete energiasugár csap felém.-Ohoho...Így már más.-mondom, miután csak hajszál híjján sikerült kitérnem a sugár elől. A sötét geisha újabb támadást inditt: legyezőjét kinyitja és meglengeti, mire fekete energia hullámok indulnak el belőle.-Ez elől nem tudsz kitérni!-mondja gúnyosan. -Nem is kell.- mondom a háta mögött.-Te, hogy...-kérdezné, ám egy energia lökettel kírepítem a kastélyból.-Na ezzel is megvolnánk.-Végre elérkezek a főtoronyhoz. A kastély ura nyugodtan várt.-Nem hittem volna, hogy idáig eljutsz.-mondta csendesen.-Én a telekinézis mestere vagyok nem tudsz legyőzni.-felállt és intett. Felemelkedtem a levegőbe.-Na nem, ezt nem játszuk el még egyszer!-kiáltom és beledobom a kardomat. Azonnal lehuppanok és nézem a vár urának agonizálását. Kihúzom a torkákból a kardomat és átkutatom.-Hát csak  2500 arany, de azért megteszi.-elrakom a pénzt és elindulok újabb kalandok felé.