-         Kár hogy nem hoztam el az éjjellátó szemüvegemet. – sóhajtottam fel.

Azért nyugisan elindultam, az ösztöneimre hallgatva. Az őrök nem okoztak nagy gondot, ám a sötétben pusmogásra lettem figyelmes.

-         Dred! Vedd le rólam a mocskos kezed! – és itt egy csattanást lehetett hallani.

-         Ugyan már Raina!

-         Kuss legyen ti ketten, tudjátok hogy Anita füle olyan mint egy vadászkutyáé!

Elmosolyodtam civakodó barátaimon.

-         Igazad van Yasmeen. Pláne ha eladjátok a palotát. – szólaltam meg nevetve.

Mind a hárman előléptek a sötétből. Dred arcán egy vörös tenyérnyom ékeskedett.

-         Miért van az hogy ti mindig civakodtok? – sóhajtott fel Yasmeen és a ”fiatalokra” nézett.

-         Mert ez egy perverz disznó! – reklamált Raina.

-         Mert Raina mindenen felkapja a vizet! – szólalt meg Dred Rainával egyszerre.

Újból elmosolyodtam.

-         Sajnálom, ezer örömmel végighallgatnám a veszekedéseteket, de dolgom van.

-         Jövünk mi is. – szólalt meg Yasmeen.

-         De akkor semmi veszekedés, nem kell mindenkinek tudni róla hogy itt vagyunk.

-         Jó, jó, majd kupánvágom ezt a két szerencsétlent. – biztosított Yasmeen.

-         Engem aztán nem! – makacsolta meg magát Raina.

-         Akkor csak Dredet, de indulás!

-         Kikérem magamnak! – szólalt meg Dred is.

-         Meg vagyok áldva veletek. – sóhajtott Yasmeen.

Én addig elindultam. Máskor jót szoktam mulatni a veszekedéseken, de most minél előbb véghez akartam vinni amit elterveztem. Kicsit futva ugyan, de jöttek utánam. Elég mérges voltam már a palota urára így szó szerint berontottam a trónterembe. Kicsit meghökkent ugyan, de felállt.

-         Mit keresel te itt?! – harsogta.

-         A pénzt, amiért megdolgoztam.

-         Nálam ugyan nem.

-         De az emberednél igen. Mivel őt te ölted meg, neked kell kifizetned a béremet.

-         Azt lesheted!

Közben Yasmeenék is mögém értek.

-         Majd megmondom mit kapsz te. – vigyorodott el és megnyomott egy gombot.

Pont a lábunk alatt kinyílt egy föld alatti csapóajtó. Mindannyian zuhantunk és egy tompa puffanással landoltunk valami elhagyatott várbörtön-szerűségben.

-         Hol vagyunk? – kérdezte Raina.

-         Jó kérdés. – feleltem.

Ekkor hangos ordításra lettünk figyelmesek. Majd fölénk tornyosult egy 10 méter magas sárkány.

-         Most benne vagyunk… - kezdtem.

-         … a trutyiban. – fejezte be Raina.

-         Enyhén kifejezve magunkat. – bökte be Yasmeen.

-         Na gyerünk győzzük le ezt a szörnyet! – buzdította a csapatot Dred és már fent is volt a sárkány nyakában.

Én is elővettem a Derringert meg a Browningot és tüzeltem ahogy csak tudtam. Yasmeen kisebb átkokhoz folyamodott, Raina pedig sziklákat dobált rá. Hirtelen eszembe jutott valami.

-         Dred! A nyakába kéne vágni a késemet! Az a sárkányok leggyengébb pontja!

-         Hogy én megfogjam a te ezüstkésedet? Szó sem lehet róla! Elfelejted hogy vámpír vagyok.

Sóhajtottam, de igazat adtam Drednek. Amíg a lányok elől lefoglalták a sárkányt és mögé lopóztam és határozott mozdulatokkal felszaladtam a hátán. Előhúztam a tőrt, persze közben kapaszkodnom is kellett mert az átkozott bestia rázta magát amikor megérezte hogy rajta vagyok. De azért sikeresen belevágtam a kést és pár perc múlva holtan esett össze.

-         Király, most már fel kéne jutnunk valahogy. – kászálódott le a sárkányról Dred.

-         És hogyan? – kérdezte Raina.

-         A csapóajtón keresztül. – válaszoltam. – Az az egyetlen út.

-         De hát felfelé mégsem eshetünk rajta. – okoskodott Raina.

-         Nem is kell. – mondta Yasmeen és csettintett.

Erre mindannyiunkat egy ismeretlen erő felrepített, miközben fellökte a csapóajtót. Nem kell mondani hogy nagy meglepetést okoztunk a palota urának. Annyira ledermedt hogy csak akkor tért magához amikor a Browningom csöve a homlokával érintkezett.

-         Szóval most már megkapom a pénzem?

-         Meg…meg…csak ne bánts! – esedezett az ”úr”.

Ezzel elővett egy erszényt és a kezembe nyomta.

-         Csak… ennyi van.

-         A semminél több. – mondtam és eltettem a fegyverem.

Azért még a biztonság kedvéért leütöttem a palota urát, nehogy hátba támadjon. Mire megfordultam már csak Raina állt mögöttem.

-         Többiek? – kérdeztem.

-         Elmentek ahogy szoktak. Tudod milyen Yasmeen.

-         Igen tudom. Na gyere menjünk.

És Rainával elindultunk a napfelkeltében új megbízásokat és kalandokat, esetleg barátokat keresve.