Miután elindultam kicsit lenyugodtam. Hallottam és éreztem, hogy a szörnyek lepik el az egész labirintust, de nem igazán zavart. Ahogy sétálgattam a labirintusban, már teljesen lenyugodtam. Nagyon unalmas séta várt rám, mert nem jött semmi. Csak út meg út és még út is volt. Ahogy az egyik kanyarhoz érek, elém ugrik egy lény. Azt gondolhatta, hogy egy kis ijesztgetéssel sokat tud elérni, de tévedett.
– Most tértem vissza a felmenőimtől szóval nem hiszem, hogy keménykedned kéne, mert meghalsz. De ha nagyon akarod, akkor harcolhatunk. Úgyis éhes vagyok már egy kis energiára. – mondom neki nyugodt hangon.
– Azt hiszed, hogy olyan nagyon erős vagy? És kit érdekel, hogy az öregeidtől jöttél? Engem Netoxot úgyse tudod legyőzni. Még az energiádat se lehet érezni. Egyáltalán, hogy gondoltad, hogy idejössz? És milyen szöveg az, hogy energiára vagy éhes? – mondja a démon.
– Nem csak az energiádat fogom megenni, hanem a lelkedet is elszívom erősödésre. Nem sokat fog érni az biztos, de nem baj, mert táplálék. Egyébként meg Drax harcos vagyok és a felmenőimnél voltam, akik Drax istenek. Oda csak azok juthatnak fel akik elérik vagy megközelítik azt az erő szintet. Te meg valami nagyon szánalmas démon lehetsz, ha még azt se tudod, hogy az energiát el lehet rejteni, hogy ne tudják meg az ellenfeleid, hogy mekkora is a valódi erőd. Kár rád pazarolni az időmet. – mondom már kicsit unottan.
    A démon éppen meg akart szólalni, de már a földön feküdt halottan. Hasából kihúztam a kardomat. A lényből ömlött a vér. Elszívtam a lelkét és az energiáját is.
– Hát ez nem volt valami sok, de kb ennyire számítottam. Lényegében nem sokat változtat a helyzeten, mert ha ő még egy elég erős démon volt, akkor el tudom képzelni milyen lesz a többi, meg az a főnök. Már nem is emlékszem rá olyan szánalmas.
Elindultam tovább, és bevettem a kanyart ahol egy nagy teremszerű helység volt csak éppen tető nélkül. Az egész tele volt szörnyekkel. Gondoltam ezek se lesznek nehezebbek. Rögtön kiszúrtam a vezér egyéniségeket, mert érezni lehetett, hogy ők már el tudják rejteni az erejüket.
– Üdv nektek. Két lehetőségetek van. Az egyik, hogy félreálltok és engeditek, hogy tovább menjek. A másik az, hogy meghaltok. Itt a kanyarnál nem tudom ki volt ez a rakás szánalom, de ha nektek is ez mindenetek, akkor már meg is vagytok halva.
    Amint kimondtam a társaságra kieresztettem egy alapfokú energia hullámot, és a démonok egyharmada elterült a földön halottan a vérben úszva. Az energia teljesen kilyukasztgatta őket. A démonok egy másik része kicsit sebesülve, de még harcolni akart. A maradék pedig lényegében a vezérekből álltak, meg azokból, akik szinte elérték azt a szintet ahol a vezérek állnak. A sebesültekről már folyt a víz, és pánikba estek, de nem mutatták ki.
– Látom nem vagy gyenge. Rajtunk viszont nem juthatsz át. A főnök jutalmat kínált azoknak a csapatoknak, akik téged kivégeznek. Lehet, hogy erős vagy, de mi sokkal többen vagyunk, és ezért erőben is többek vagyunk. – mondja a csapatok fővezére.
– Szóval több csapat van itt egybe? Talán féltetek volna úgy jönni, hogy csapatonként? Mindenki itt van, aki a labirintusban van? Csak azért kérdezem, hogy mennyire lesz egyszerű dolgom. Szeretek gyorsan végezni az ilyenekkel.
– Ne legyél olyan nagyszájú. Ismerem a fajtádat. Lehet, hogy Drax harcos vagy meg így meg úgy de akkor is csak beszélni tudsz. Semmit se érsz. AKI ELHOZZA A FEJÉT, AZT ÉN IS MEGJUTALMAZOM KÜLÖN! TÁMADÁS!
    Amint kimondta a szavait, a lények már meg is indultak felém. Érdekesnek tartottam, hogy a vezérek csak egyhelyben állnak és nézik azt, hogy hogyan fognak meghalni az alattvalóik. Nem igazán érdekelt inkább előhúztam a kardomat. Megvártam az utolsó pillanatokat, aztán és is megindultam feléjük. Felugrottam ők meg azt se tudták, hogy hol vagyok. Beestem a szörnyek közé, de mire észrevették, már régen irtottam őket a karddal. Egyiket lefejeztem, a másikat pedig vízszintesen vágtam szét, a harmadikat pedig függőlegesen. Nagy mészárlást rendeztem, több ezren lehettek. Amikor már a kardomat untam akkor Drax gömböket is dobáltam nekik. Tényleg gyengék voltak, vagy csak én erősödtem meg, mert a gömb egyszerre 10-15 szörnyet is leölt. Elég gyengéden harcoltam még. Úgy gondoltam, hogy ha az erőmnek a felét használnám, akkor 1 támadásom levinné az egészet. Reménykedtem benne, hogy a vezérek erősebbek lesznek. Miután végeztem a gyenge szörnyekkel, felszívtam őket energiának.
– És most ti következtek. – mutattam rá a vezérekre.
    A fővezér parancsot adott a megmaradt 10 vezérnek, hogy végezzenek velem, de azok kicsit megijedtek, és ezért néhányat a fővezérnek kellett kinyírnia. A megmaradt 6 vezér inkább megindult felém, abban reménykedve, hogy győzhetnek. Előrántották a kardjaikat. Mindegyiknek 2 volt. Gyorsan körbevettek. Rájöttem, hogy ebből még valami élvezet is lehet, mert elég gyorsnak tűnnek. Egyszerre támadtak rám. Úgy gondoltam, hogy egyelőre elég lesz 1 kard is, ha kell, akkor majd előhúzok egy másikat. 10-15 percig tartó kardpárbajok után mind a 6-an a földön feküdtek holtan. A fővezér kicsit meglepődött, nem hitte volna, hogy ez lesz a vége.
– Rendben. Ha tényleg ilyen erős vagy akkor, muszáj lesz nekem legyőzni téged. De ne hidd azt, hogy én is olyan gyenge vagyok, mint ezek a szörnyek.
– Próbálkozni mindig lehet. De te se gondold, hogy olyan erős vagy. Szerintem láttad, hogy mekkora mészárlást rendeztem itt. Nem hiszem, hogy meg akarnál halni. Nem vagyok a legkedvesebb formámban, szóval, ha akarnám már rég te is halott lennél.
– Én nem fogok veled egyezkedni. Az a dolgom, hogy ne engedjelek tovább. Vagy én, vagy te.
    A démon nem is beszélt tovább. Megindult felém és kieresztette az energiáját. Rájöttem, hogy tényleg erősebb a többinél. A kezét előre tartotta és tűzcsóvákat lövöldözött belőle, én meg elugrottam minden támadása elől. Mire észbekapott, hogy ezzel leginkább csak az ő ereje fogy más eszközökhöz nyúlt. Megidézte a magma kardját, amivel csapott egyet és nagy lávafolyamok indultak meg felém. Eltettem a kardomat és jeget idéztem meg, ami lefagyasztotta az egész termet a lávával együtt. A démon kicsit megállt a támadással, mert rájött, hogy ezzel semmit se ér el. Kihasználtam a pillanatot és a háta mögé kerültem, megidézve egy jégkardot. A lény éppen fordulni akart, de közben én leszúrtam. Az oldalán keresztül találtam el. A démon egy kicsit még nyögdécselt, de nem is figyeltem rá, aztán szép lassan kiterült. Ami megmaradt a démonokból energia, azt mind felszívtam.
– Itt végeztem. – és közben elindultam tovább.
    Aktiváltam magamban az érzékelés erőmet, amivel percek alatt kijutottam a labirintus végébe. A földdémon már várt rám.
– Szóval kijutottál. Nem probléma. Akkor én foglak megölni.
– Ne szórakozzál már. Mindenki ezzel a szöveggel tud jönni? Most már tényleg elegem van belőletek. Megöllek, aztán megyek tovább, amerre akarok.
    Körülöttem nagy energia kezdett el kavarogni. A földdémon felkészült, hogy megtámadom. A két kezemet előre tettem ahol elkezdett gyülekezni a hatalmas mennyiségű energia.
– DRAX SUGÁR!
    A Drax sugár végigsöpört mindenen, ami az útjába került, még a démon se tudott elmenekülni. A sugár után, ami maradt az csak egy kis por a földön. A földdémon is teljesen eltűnt a labirintusával együtt.
– Na ennek is vége. Indulhatok tovább. – aztán szép lassú sétával tovább álltam.

.