Elindulok a labirintus egyik útján, remélve hogy nem zsákutca. De hiába reménykedtem, az út végén csak egy újabb falat találok, kinézek egy újabb utat, elindulok rajta. Fél óra gyaloglás után boldogan nyugtázom hogy találtam egy megfelelő utat ami talán ki is vezet az útvesztőből, de néhány kanyar után megpillantok egy elágazást, az út több tucat szűkebb szakaszra bomlik. Majdnem sírva fakadok, nem tudom most mit csináljak s ledobom magam a földre, szétterülök mint egy polip.

-         Remek, most azt se tudom merre menjek, teleportálni sem tudok mert azok a rohadt macskák jól lefárasztottak...most mit csináljaaaak?- a mondat végét ijedten elsikítom mert csípést érzek a fenekemnél. Amilyen gyorsan csak tudok felpattanok, ekkor meglátok  egy csont kezet ami a földből nyúl ki.

-         Hé ki tudnál innen szedni? – furcsa hangot hallok a föld alól, nem tűnik veszélyesnek, ezért nyugodtan lépek közelebb és meghúzogatom a csontos kéz egyik ujját.

-         Ezt te mondtad?- furcsállom a kérést, bár találkoztam már élő csontvázzal, csak nem beszélővel.

-         Én, én, én! Nah kiszednél innen?

-         Öhhhh...igen. - megragadom a kezet, gondolom talán ő tudja a kiutat. Húzni kezdem, de nagyon nehéz és nem is vagyok most túl erős. Rántok rajta egy nagyot mire hátrarepülök, neki egy falnak. Pár másodpercig lehajtott fejjel csücsülök a földön, majd feleszmélek és hirtelen felkapom a fejem,mert egy kalapos csontváz néz üreges „szemeivel” rám. – Te..te voltál a kéz?

-         Igen, és köszönöm hogy kihúztál onnan, már rég porosodtam ott.  Mi lesz? Ki kecmergünk ebből a labirintusból vagy még megiszod a délutáni teádat itt? – a hangja elég komikus (de nem követelőző vagy parancsolgató), én is alig bírom ki hogy ne nevessem el magam.

-         Nem kell sürgetni- durcás mosollyal felkelek, leporolom ruhámat és elindulok az egyik úton, de a csontváz utánam kiabál.

-         Hé az nem jó út, ez a jó! – mutat a legszélesebb útra.

-         Jó, akkor menjünk azon, úgy sincs mit vesztenem. – sarkon fordulok, felkarolom a csontit és elindulok vele. – Hogy is hívnak? – kérdezem kíváncsian. – A nevem Billy. – mondja nyugtázó hangon.

-         Nos akkor Billy, hogy ne unatkozzunk annyira ezen a végtelennek tűnő úton, csináljunk közben valamit – mosolyogva fordulok a nálam egy fejjel alacsonyabb csontvázhoz.

-         Jó, énekeljünk...- pár pillanatig csendben van, én sem szólok semmit, majd dalra fakad, lábaival közben kalimpál mint egy kán-kán táncos. Néhány percig csak csendben figyelem, majd leesik az állam, majd én is énekelni kezdek vele.

-         Doom dadadi doom boom da da boom

Everybody's gonna love today, gonna love today, gonna love today
Everybody's gonna love today, gonna love today
Anyway you want to, anyway you’ve got to
Love love me, love love me, love love

I've been crying for so long
Fighting tears just to carry on
But now, but now, it’s gone away

Hey girl why can't you carry on
Is it cos you’re just like your mother
Little tike, like to tease for fun
Well you ain’t gonna tease no other
Gonna make you a lover

Everybody's gonna love today, love today, love today, everybody’s gonna love today
Anyway you want to, anyway you’ve got to, love love me, love love me, love love
Girl with a groove with the big bust on, big bust on, big bust on
Wait till your mother and your papa's gone, papa's gone oohhh
Mother, mother mother, shock shock me, shock shock me, shock shock.....

Miközben énekeltünk, számos szörny és démon próbál megtámadni minket de énekünk hallatára megijednek és inkább elmennek jó messze tőlünk. Közben Billy a csontváz mutatja az utat és egyszer csak arra eszmélek fel hogy kijutottunk az útvesztőből. Mikor meg akarom neki köszönni a segítséget, csak hűlt helyét találom, nyoma sincs. Nem tudom mire vélni a hirtelen eltűnést. Körülnézek és keresem azt az undorító földdémont aki hencegett.

-         Hm, még elém sem mer állni...szánalmas- kuncogok. Ekkor egy hatalmas lábat pillantok meg egy szikla mögül kilógni. Lassan odaosonok majd megpillantom a földdémont kidőlve, szemei szinte X- ben vannak. Közelebb lépek és megnézem él e még, de már késő, nem él.

-         Biztos a hangunk ütötte ki....a nagy ellenfél kidőlt egy daltól.. - nevetve sétálok be a palotába és kiszolgálom magam. Mikor kipihentem magam hazamegyek.