"Ez jellemző. Pont most kerülök ilyen helyzetbe. Nem elég hogy rám támadtak azok az ostoba ryuu (sárkány) démonok amik majd kikaparták a szememet. Most még ebbe a lehetetlen labirintusba is bekerültem. S már csak hab a tortán hogy meggyógyítani sem bírom magam mert a varázserőm ezen az éjszakán (újhold) kihagy."-MH REMEK!!!-kiáltottam el magam dühödten. Őkleimmel a falba csaptam . Kezeimből vér serkent ki s lassan végig folyt a falon.. Mi a fenét fogok most csinálni? Talán megvárhatnám a hajnalt? Igen ez lesz az! Ám ekkor egy villám csapott le tőlem alig pár méterre. -NE HOGY AZT HIDD HOGY HAGYLAK LUSTÁLKODNI! TALPRA HA HAJNALIG NEM ÉRSZ KI RÁD OMLASZTOM AZ EGÉSZET! ÉRTHETŐ? AKKOR KEZDJÜK A JÁTÉKOT! "Innen úgy se jutsz ki...élve!"- elégedet gonosz röhögést hallatott. "Hát persze mért is lenne olyan egyszerű."-vettem egy mély levegőt hogy lenyugtassam magam majd lassan kifujtam. Feláltam és elindultam. Épp hogy elindultam és bevettem az első jobb kanyart megremegett a föld a mögöttem lévő falakat pedig leomlottak. " Ezek szerint nem viccelt!" A helyszín nem volt túl barátságos. A falak rozsdabarnák voltak és bűzlöttek a rothadó emberi hús szagától. A föld színe bordó volt sehol egy növény egy aprócska fűszál semmi. Az égen vastag felhők gomolyogtak. Ismét egy kereszteződés."Na most merre?" Beleszimatoltam a levegőbe....Semmi. Bármelyik irányba is fordultam. Semmi. "Az az isten verte banya ha egyszer kijutok innen még azt is megbánja hogy hallott rólam!....De előbb ki kellene jutni!" Nem tökölhetek itt egész éjszaka úgyhogy véletlenszerűen feldobtam egy a földön talált követ és megvártam merre esik. Hát nem sokat segített! Pontosan a lábam előtt ért földet. "Ez remek! Semmit sem segített..vagy mégis?!" Lefeküdtem fülemet a talajra tapasztottam és vártam. Nem sokára furcsa hangokat hallottam. "Mintha alattam lenne valami!" Erszényemből előkaptam egy kis üvegcsét. Ezt a bájitalt még Hideko-tól kapta. Nem tudni hogy került az ellenállókhoz származását is relytély fedi. Még elég fiatal de megérdemli a tiszteletet amilyen kicsi olyan ügyes. Remekül bánik a bájitalokkal, és emelett keverésükhöz is elég jól ért. Összeráztam a Hidekótol kapott bájitalt ami hirtelen piros színűre vált. Felugrottam és közben a földhöz csaptam a kis üvegcsét. Az amilyen pici volt annál nagyobbat szólt. Elmosolyodtam "Pont mint Hideko!"Megvártam még elül a por majd leugrottam a lyukon keresztül. Csodálatos látvány tárult elém. Egy gyönyörű világ. Mindent beborított a selyem zöld fű arany almákat termő gyümölcsfák nőtek ki az omlós földből és kristálytiszta víz csobogott le egy kis mederbe. Odarohantam a vízeséshez. Kezeimet összefogtam a vízbe mártottam majd jólesően kortyoltam belőle."Isteni!" Máshogy leírni se lehetet volna ahogy végig csiklandozta torkomat. Testembe visszatért az erő. Sebeim begyógyultak." Bámulatos!!! Ezek szerint ez egy gyógyforrás." Mégegyszer körbe néztem szép hely az szent , de erre nem tudok tovább menni. Megmerítettem a kulacsomat majd lehorgasztott fejjel visszaindultam a kietlen vidékre. Lépések zaját hallottam meg de mire megfordultam ...volna furcsa sajgás hasított halántékomba és összeestem......... "Hol...Hol vagyok?"-zavartan pisloktam körbe-körbe. A lobogó tábortűz felé pillantottam és mit láttam? Na mit láttam? Pontosan! Nyársra húzott emberi tetemek."Miért is lenne akkora szerencsém hogy vegetáriánusokkkal hozzon össze a sors?!" -Diehalkuchen! Diehalkuchen!-ordibálták a kis méregzöld lények. Elég nevetségesen néztek ki a kis zöld szoknyájukban, de valahogy nem volt kedvem nevetni mikor éreztem testem mely egy faoszlopnak volt feszítve súlytalanná válik. "Amilyen picik olyan erősek!"-ámulatba ejtett hogy mindössze 3 törpe felbírt emelni. "Na ne!" A tűz felé vették útjukat, most láttam csak az embereket. Szabályosan megvoltak nyúzva csupasz húsukról vér csöpögött alá egy kis tálkába. Talán énis így végzem. Egy sátor elé vittek ahonnét kilépet a törzsfőnök ..Gondolom... ugyanis csak rajta volt paróka. Alias a megskalpolt szerencsétlenek fejbőre nos hát hajukkal együtt. A törzsfőnök elém cammogott. Kezemért nyúlt és megnyaldosta azt.-Mh!-morogta-Tastingut!-emelte magasba koponyás botját. A kis zöld gnómok üdvrivalgásban törtek ki. "Vajon mit mondhatott nekik? Mióta lehetek itt?"-ijedten nyitottam nagyra szemeimet. "Nem futhatok ki az időből! Ki kell jutnom innen!" Még mielőtt bevittek volna a vörös sátorba. Történt valami,valami amitől megrémültek. A csillagos égen sötét felhők jelentek meg majd pedig ő lépet ki belőle. "Narumi!?" Szegeztem rá kérdőn tekintetem. Kurosawa mögött is ő mozgatta a szálakat vajon most mit akarhat?. -Na-ru-mi?!-formáltam a szavakat. Mintha attól féltem volna hogy eltűnik. Elvégre az Isten szerelmére ő a nővérem. Tekintetét ridegen emelte felém semmilyen érzelem nem látszott szemeiben. -Na-ru-mi! Te ...te vagy az?-Meg kellett tudnom. Muszáj volt. Érzéketlen szemeiben megcsillant valami, miközben engem bámult. Valami érzelemhez hasonló, de ez egyáltalán nem tetszet. Megvetés. Ez sugárzott a lila szemekből. "Szánalmas vagy hugicám!"-"Mi ez hogy vagy képes az elmémbe férkőzni?-Végülis egy hús vagyunk nem igaz?!-mosolygott-"Mit akarsz tőlem? Miért küldted ide Kurosawat?"-szinte elvesztem szemei mélységében ,miközben titkait próbáltam kifürkészni. " Nos gondoltam rád fér egy kis izgalom ez a világ elég unalmas!-Ne játsz velem tudni akarom mit akarsz?"-Mérges voltam?Nem mondanám. Ez a mérgen már jóval túl mutatott. Nem egyszerűen dühös voltam elmém elborult ideges remegés futot végig testemen. Miközben próbáltam a bennem rejlő bestiát visszaszorítani.-"Mi az hugi tán valami aggaszt? Félsz attól hogy elszabadul? Mh én a helyedben engedném hogy kitörjön! Elvégre ez az igazi éned nem igaz? Ez voltál akkor is amikor végeztél Oguri családjával! S élvezted ! Ne mond azt hogy nem mert láttam a szemeiden! Na én ezt akarom elérni! Hogy legalább annyira gyűlöld magad mint én téged!"-elménk egymásnak feszült testünk azonban nem került közelebb.-" El hallgass teee! Látod én mindig higadtabb voltam mint te hugom! De mondjuk mit is várhatnék egy magadfajta korcstól! Apánk se volt más! Hallgas már!!!"-ideges rángatózásba kezdtem. A kötelek meglazultak majd szétszakadtak. Testem nem engedelmeskedett. Az elmémbe beférkőzött sötétség átvette az uralmat. Narumi pedig csak állt és nézett. Csak állt és hidegen mosolygott. A kis törpék hiába menekültek hiába kiabáltak segítségért nem volt menekvésük. Szemeim vörösen izodtak fel. Ősz hajszálaim most feketébbek lettek mint a legsötétebb éjszaka.Istenem megint megtörtént pont mint azon az éjjelen. 3évvel ezelőtt. Oguri volt életem egyetlen szerelme akinek szüleit....akinek szüleit nem emlékszem mi miatt vagy hogy hogyan de megöltem. Hideg vérrel sajnálat nélkül és megbánás nélkül. Pont mint most ezeket a kis gnómokat. Karmaimat kék vérük ásztatta. Beleik az egész földet sárgára festették. Segély kiáltásaik az egeket is megrengették. A csodás rét eltünt. A zöld fűből immár nem maradt semmi az éltető forrás kiszáradt és az égen se látszottak többé a csillagok. Narumi pedig még mindig csak állt és nézte a pusztításomat. Szemei még csak meg se rezzentek mikor egy-egy jószágott ketté téptem és felé hajintottam, amint végeztem a zöldecskékkel felé indultam. Hangosan felkacagott. -Isten hozott Emiko!!-majd elnyelte a sötétség.Épp mikor rávetettem magam. A nevem Emiko többet nem is kell rólam tudnotok és nem is fogtok meg tudni. *Ismét a labirintusban volt. Elméje messziről érezte ez mind csak átverés volt a labirintusból sosem jutott ki. Eszeveszett gyorsasággal megindult balra mindig csak balra. Mígnem egy szépen faragott kapuhoz ért amit hangos robbajjal le is rombolt. Valószínűleg éles szaglása segíthette át a labirintuson. Pont időben amint kijutott a labirintus összeomlott. S nem maradt más utánna csak kő. -TE NYOMORULT!!!HOGY VOLTÁL KÉPES...."Mi ez ez a szag? Nem egészen szellem valami sokkal sötétebb valami egészen más és ez az aura! Mi a fene van?-NE CSAK ÁLLJ OTT VÁLASZOLJ HOGY JUTOTTÁL KI ISAGA LABIRINTUSÁBÓL??? Emiko csak állt és Isagara meredt nem mondott semmit. Isagat szinte megdermesztették a vérvörös szemek. Emiko elmosolyodott majd egyre gyorsuló léptekkel a szikladémon felé haladt, aki alig bírta kikerülni ezt a csapást. A démon előkapta varázybotját és utasította a sziklákat, amik a segítségére siettek. Mindhiába! Emiko porrá málasztotta őket,de nem volt elég gyors. Nem tudta az összeset elmálasztani. Egy hatalmas szikla földbe vájta. Teste remegett. Szemei üvegessé váltak, amint a hatalmas kő darab darabokra tört testén. -HAHAHA!!!! AZT HITTED LEGYŐZHETSZ ENGEM???! ISAGAT A HATALMAS SZIKLA SZELLEMET!-kacagott jó ízűen. -Mh hihihi!!!-kuncogott Emiko. Talpra állt és letörölte az orrából kifojdult vért. -MOST MEG MI VAN??MIN NEVETSZ TE ÁTKOZOTT??!-ideges hangját a sötét démon is megérezte és ez még jobb kedvre derítette. Öklét összeszorítva Isaganak rohant.A szikladémonnak nem volt menekvése. Emiko ökle átszakította mellkasát és kitépte kő szívét. Az még néhányat dobbant majd megállt. Isaga azonban csak kacagott és nem bírta abba hagyni -TE OSTOBA AZ ÉN SZÍVEM NEM SZÁMÍT CSUPÁN EGY BETEGES VICC A TERMÉSZET ANYÁTÓL!!! NEM JÓ SEMMIRE!!! Emiko felnézett rá megragadta lecsapni készülő karjait és újjait sárgán izzó szemeibe nyomta. Isaga hangosan fevisított, amint a feketeség kitépte szemeit. -TE NYOMORULT HONNAN TUDTAD? ÁÁÁÁH!!!!-a szikla démon nem volt többé. Teste épp úgy mint Sagentának porrá bomlott. Emiko elégedetten nézegette a sárga szemeket majd földhöz vágta őket és elindult. Észveszejtő gyorsasággal rontott neki az első útjába akadó falunak. Mindenkit lemészárolt. Miután kiélte vágyait és erőt vett rajta a gyengeség és a fáradtság elájult. Másnap hajnalban tért magához. Kimonoját vér ásztatta. * "Istenem mi történt itt?"- szörnyű látvány tárult elém. Emberek tetemei hevertek minden fele. A vér egységes szőnyeget alkotott a talajon. Kezeimre pedig kimondhatatlan mennyiségű száradt. Megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre. Nem sok sikerrel. Az utolsó dolog amire emlékeztem nővérem szavai. "-Isten hozott Emiko!! Hát megint megtörtént megint pont úgy mint 3 éve!" Nem bírtam tovább. Térdre borultam kezeimet a földbe vájtam. Hirtelen fájdalom hasított oldalamba. Odakaptam kezeimet és megszemléltem a piros folyadékot mely azokról csöpögött alá. Vér még több vér!"Össze kell szedned magad! Ez nem te voltál!!!...Te ilyet nem tennél!!!!Akkor mégis ki volt ki tette ezt?" Arcomon könnyek folytak végig lemosva róla a töménytelen koszt, ahogy tekintetem mégegyszer végig futott a terepen.Egy kis gyermeket védeni próbáló nőt vett észre , aki kezeit még mindig gyermeke köré fonta, bár fél arca hiányzott."El kell tünnöm innen! Nem bírom tovább!" Egy varázsigét bocsátottam magamra hogy sebeimet meggyógyítsam. Futottam az első utamba kerülő folyóig. Ott szemügyre vettem magam az arcom mocskos volt fáradt és...és elégedett (egy pillanatra) "NEM NEM NEM!!!!!!! Ez nem én vagyok ez Emiko arca!" Szétcsaptam a tükörképem ami ismét régi önmagamat mutatta. Úgy gondoltam megpiheneik itt és kiheverem a fáradalmaimat. Készültem a jövő küzdelmeire mert jól tudtam Narumi itt nem fog megállni.