-Hát ezt nem hiszem el!- dobbantottam.
-Aiko, nyughass már! A tombolással nem oldasz meg semmit- dörmögte Yukaon.
Fogd be a pofád! Kellett nekem megbűvölnöm, most hallgathatom a hülyeségeidet!- közben elindultam. Merre? Na ez jó kérdés. Yukaon prüszkölve követett.
-Rossz előérzetem van- beleszimatolt a levegőbe. Megfordultam és majdnem felrobbantam a dühtől.
-Rossz? Neked? Fekete pegazus vagy az ég szerelmére! A pegazusok közt a gonosz előjel! Yukaon, ne hízz fel mert megbánod!- üvöltöttem. A fejünk fölött rengeteg madár repült el, olyan vészesen vijjogva, hogy lelohadt a dühöm. A hátam mögül morgást hallottam.
-Hogy az a...- káromkodtam suttogtva. Nem akartam hátranézni, de muszály volt. És mi állt mögöttem? Egy bazi nagy tigris állt ott. Ilyen is csak velem van! Volt vagy másfél méter magas.
-Bizonyára te vagy Aiko- morogta. Szedd össze magad Aiko! Hozd a formád! Mondjuk most tele van a .....-m az egész világgal. Egy ba*ott nagy sárkány majdnem széttépett mire megszereztem a rohadt tojását. És még finom se volt! Legközelebb kinyírom a banditákat mint régen a főnöküket. Ja, hol is tartottam? ja igen. Szóval, utána annyit sétálhatok mint egy vándor hiába van egy repülő lovam...Pont most kell bekrepálnia?
-Húzz innen cicus és játsz a gombolyagoddal!- mondtam végül elégedett mosollyal.
-Előbb megkóstollak téged meg a gebédet.
-Inkább a karmaidat köszörüld a nyelved helyett!
-Parancsára kisasszony. A célnak pont megfelel a lábad.
-Elég legyen!- horkantott Yukaon pedig pont kinyitottam a számat. De nem is csuktam be. Énekeln kezdtem. Egy szép altatódalt. A tigris meg dorombolni kezdett aztán összegömbölyödött és elaludt. Ez könnyen ment mi meg tovább.
Már egy ideje sétáltunk és kezdett mocskosul fájni a lábam. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Aiko!- nevetett. Jajj ne! Seyru! Jajj ne! De ekkor életnagyságban elém állt Seyru. Arra a következtetésre jutottam, hogy Seyru nagyon helyes! Rosszabbra emlékeztem. Nagyon szép, fekete haja van és gyönyörű kék szeme. Valamilyen furcsaság hogy a szemem kétszínű. Középen vörös a szemgolyó meg fehér. Pedig halandó vagyok. Valamikor régen a családomban volt egy sellő ezért szép a hangom. Róla neveztek el Aiko-nak. Na a lényeg, hogy Seyru szeme is ilyen csak neki kék piros helyett. Magas és erős. És az a hülye dög ott áll mellette. Egy rohadt kutya. nem is emlékszek, hogy hívják. Na ez mindegy. Seyru féltestvérem, az öcsém. És gyűlölöm. Ő meg a démon apja folyton dölgöztattak és vertek. Miután anyu meghalt.
-De rég láttalak. Ugye hiányoztam?
-Kb. mint a korcsodnak a bolha.
-Harapós vagy ma. Talán ez zavar?- mutatott körbe.
-A labirintusra gondolsz? nem, cseppett sem zavar.
-Hallottuk szerenádodat amivel elaltattad a tigrist. Szép volt?
-Csoda, hogy meg is tudsz dícsérni.
-Ugyan Aiko. Ne légy ilyen! Az régen volt- elém lépett és a szemembe nézett.
-Nem felejtek.
-Ellentétben az áldozataiddal. Milyen édes, visszaadtad a gyerekkorukat! Neked ugye nem volt?
-Hála neked meg az apádnak!
-Nos, a családi kötelékre tekintettel...-nem volt ideje befejezni. Yukaon akkorát belerúgott, hogy Seyru nekiesett a sövénynek. A kutya morogva-nyüszítve odarohant hozzá.
-Futás!- mondtam és elrohantunk. Végre! Elértünk a kastélyhoz. És az a rondaság megint ott állt.
-Nem vesztél még bele a semmibe?- kérdeztem tőle. Ő meg csak állt ott, mint egy faszent.
-Hahó!- üvöltöttem. Hirtelen felugrott.
-Elaludtam. Az a szép dal- mormolta. Összenéztem Yukaon-nal. Támadásba lendült de én énekelni kezdtem. Megállt aztán mint egy hatalmas sártócsa, elkezdett szétfolyni. Undorító látvány meg kell hagyni. Felugrottam Yukaon hátára ő pedig felszállt.
Sikeresen hazaértünk aztán jól összeszidtam amiért átvert. Ugyanis azzal áltatott az a szemét, hogy "nem bírja a lábam! nem repülhetek!" *******sípszósípszósípszó********

Vége