-         Remek, így sem vagyok valami jó hangulatban. – morogtam, majd elindultam.

Az alattvalókkal nem sokat törődtem, az egyik kezemben a Browning volt, a másikban a Firestar. A démon által „hűségesnek” nevezett alattvalók, amint meghallották a pisztolydörrenést, menekültek. Mentem az ösztöneim után, amik eddig még sose hagytak cserben. Most sem. Röpke másfél óra alatt kikeveredtem a labirintusból. A démon ígéretéhez híven ott várt a palotánál.

-         Miféle szerzet vagy te, hogy ilyen gyorsan kikeveredtél a labirintusomból?

-         Egy elég dühös vámpírvadász.

-         Vámpír?

-         Igen, tudod, aminek hegyes foga van és vért szív.

-         Bátor lehetsz nő létedre, ha ilyennel foglalkozol. Ezt tisztelem.

-         Kössz.

-         De most harcoljunk.

-         Rajtam nem múlik. – és megtöltöttem a fegyverem.

Egymásnak estünk. Sokáig tartott a küzdelem, míg végül egy nem éppen tisztességes csapással a földre küldött. A végső csapást mérte volna rám, amikor egy hatalmas kőtömeg a nyakába zúdult?

-         Raina?

-         Anita? Ugye jól vagy? – rohant oda hozzám.

-         Feh, minket meg észre sem vesz. – hallottam valaki morgását.

-         Yasmeen! Dred!

-         Igen, mi vagyunk. – szólalt meg Dred. – Most pedig intézzük el ezt a mocskot.

-         Remélem a vére nem olyan mint ahogy kinéz. – aggodalmaskodott Yasmeen.

Raina felsegített majd egy újabb adag követ zúdított a démon nyakába. Dred ezalatt vámpírdenevér képében zaklatta. Én is előkaptam a fegyvereimet, de még csak meg sem érezte a páncélkemény bőrén. Egy golyót el is ütött egyenesen Yasmeen felé. Még ha egyszerű golyó lenne, oké, na de ezüstből volt és az halálos lehet egy vámpír számára. De Yasmeen kecsesen elugrott előle.

-         Hélj vigyázz hova célzol!

-         Ne haragudj…

-         Jajj, nem te….hanem ez a túlméretezett vakond itt előttem! . mondta Yasmeen és hosszú karmait belevéste a szellem bőrébe.

-         Meg kéne találni a gyengepontját…

-         Na és az hol van? – kérdezte Raina, ekkor a kezében termett egy óriás könyv.

-         Keresd meg, benne van minden a démonokról. – kiáltotta le Dred, miközben a szörny nyakában ült, mint valami bikán.

Raina: leült és elkezdte olvasni, minél gyorsabban. Mi addig harcoltunk. Egyszer csak felpattant.

-         A szörny leggyengébb pontja, a nap jelenlegi állásának sugara és a te tartózkodási helyed között van, majd ezt a pontot helyezd el 100 méterrel a tengerszint felett. Az első koordinátát úgy kapod meg, majd vonj négyzetgyököt, majd vond ki 30,869-ből a köbön, ez lesz az x tengely. Vonj ki ebből 9034-et, ez lesz az y tengely. Oszd el B-vel, majd kövesd az egyenest. Tehát itt a gyengepontja! – kiáltott Raina egy szaltóval odaugrott a szörnyhöz, fellendítette a lábát és eltalálta a szörny kényes pontját.

Keresztbeálltak a szörny szemei és ájultan esett össze. Mindhárman megrökönyödve néztük Rainára.

-         Most mi van?

-         Mindig is tudtam, hogy jó vagy matekból, na de ez már félelmetes.

-         Lényeg, hogy legyőztük. Most már mehetünk? – szólalt meg Dred.

-         Persze…kiráz a hideg ettől a helytől.

-         A nagy Anita Blakeet kirázza a hideg? – vigyorodott el Dred.

-         Kuss legyen, Dred! – morogta Yasmeen.

Ekkor ropogást hallottunk. A kastély és a labirintus kezdett összeomlani. Raina gyorsan kiszakított egy darab sziklát a földből és azon vitt el minket, távolra attól a baljóslatú helytől.