Mivel nem akartam kutyagolni, táskámból előhúztam Ryuu, aki átalakult
nagyobbá. Felszálltam rá, és elindultunk. Így legalább nem kellett
foglalkozni az előző csatában szerzett sebek miatt. Útközben
találkoztunk néhány kőszörnnyel, de azokat Ryuu könnyedén
kettékarmolta. Már vagy 5 órája megyünk a labirintusban, mikor
egyszercsak egy hatalmas kőszörny jelenik meg előttünk, és fejbe
vágja Ryuu-t. Ő olyan erővel repül neki a sövénynek, hogy 5-öt át is
szakít. Szerencsére pont a vár felé nyitotta meg az utat. Megpróbálok
arrafelé szaladni, de a szörny elsüllyedt a földbe, és előttem jelent
meg. Nem engedd a várhoz. Meg kell küzdenem vele. De a sebbel elég
nehéz lesz. Gyorsan elkezdek felé rohanni, és a két lába alatt gyorsan
átcsúszom. Megragadom Ryuu-t, és a táskámba teszem. Ott
remélhetőleg nem lesz semmi baja. A szörny üt egyet, de alatta
kitérek. Megint átcsúszok alatta. Leülök és elkezdek koncentrálni. A
szörny kihasználva ezt a lehetőséget, támadásba lendül. Meg akar
ütni, de közvetlen az arcom előtt megállítja az öklét. Valami elterelte a
figyelmét. Egy meteor közeledett a labirintus felé. Egy meteor, ami
csak tűz volt. Közeledett a föld felé. Mikor a közelébe ért egy nagy
tűzsárkánnyá változott, és becsapódott a földbe. Az egész labirintust,
és a várat elsöpörte. Már csak a romok maradtak Felálltam. Egy
karcolás sem volt rajtam (az előző harcban szerezett sebeken kívül).
Odamentem a várhoz, és a romok között megtaláltam Sagenta
leszármazottjának testét. Még nem hallt meg, de elkábult. Nem
akartam bántani, ezért inkább elindulok. Egyszercsak felébred, és
utánam kiált.
-HÉ! HOVA MÉSZ? LEROMBOLOD A VÁRAMAT, ÉS A LABIRINTUDOMAT,
AZTÁN ELISZKOLSZ? ÁLLJ KI VELEM!
Nem akartam most harcolni, ezét oda se figyeltem rá. Inkább mentem
tovább. Egyszercsak felpattan, és megtámad. Gyorsan előrántottam az
íjam, és belelőttem egy tüzes nyílvesszőt. Amint belefúródott,
felrobbant. Nem akartam itt tovább időzni, ezért inkább eltűntem.