Témaindító hozzászólás
|
2007.12.07. 18:41 - |
Japán egyik legbefolyásosabb emberének, avagy Masahiro Umei zenei cége. Hatalmas, 20 szintes épület. Az M&S a tehetséges zenészeket kovácsolja együttessé, s viszi őket sikerre. A fő cél mellett rengeteg embert, menedzsert, fotóst foglalkoztat a cég, s mindig szívesen várja a munkát keresőket. |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
nem, ez nem ostobaság. már nem él, szóval nem bánthat minket *mondta határozottan, de nem csak Hiro-kunt győzködte, hanem saját magát is* |
-Hát... Rendben, de félek, megint valami ostobaságba mentem bele.- fogta fejét Hiro, majd elindult barátjával a lépcső felé. |
viszont... mostmár kíváncsi vagyok arra a pókra...megnézzük? *kérdezte elengedve barátját* |
-Ehehe, éljen K-san.- mosolyogta átölelve a fiút barátiasan. |
ÉJJEN K-SAN! *pattant fel a földről boldogan. örömében Hiro nyakába ugrott* |
Csöndben fülelt, de semmi nem halatszott. Csak pár perc mőltán, minden bizonnyal K-san lépteinek hangja a lépcsőről. És igen, K volt az, vállán pihentetve magnumját, 200 wattos mosollyal.- Küldetés teljesítve, Umei-sama. Már csak a javítások vannak hátra, de az nem az én hatásköröm.- mondta, azzal fütyörészve továbbállt. |
hajrá K-san *suttogta maga elé izgatottan. nem akart hangosan beszélni, nehogy elmulasszanak valamilyen fentről érkező hangot* |
-Bizony.. - vigyorogta, majd lövések zaja törte meg a csendet, ami minden bizonnyal a 19. emeletről jött. Aztán egy nagy puffanás, és újabb csönd. |
igazad lehet *mosolyodott el ő is* K-san mindent elsimít... talán még a Sziklás-hegységet is elsimítaná, ha a főnök arra kérné |
-K-san biztos gyorsan elintézni, ahogy ismerem, nem fogja kímélni. Pár perc múlva majd az angol örömkiáltásait fogjuk hallani. - mosolyodott el Shu-ra nézve. |
húú...Hiro-kun... félek... mi lesz ha az a pók lerombolja az egész épületet... mi lesz akkor velünk? a bandával? biztosan sokba kerülne újjáépíteni, nem? |
-Óriás pók? - hülledezett Hiro, de talán el se akarta hinni.- Ezt is megértük.- nézett a lépcső felé, bár a lábak tömkelegétől nem sokat látott belőle. |
én sem tudom... de van valami óriáspók a 19.en... K-san most ment hogy kinyírja *mondta Shu* |
-Miről nem tudok? És mi ez a nyüzsi itt?... Vagyis inkább... Tömeges imátkozás?- kérdezte a vöröshajú fiú, amint saját hajába túrt, kíváncsi tekintettel. |
*ő is elmélyedt a kussban, akárcsak a többiek, és aztán sem hangoskodott, hogy K elindult felfelé. inkább lekuporodott az egyik sarokban és összehúzta magát, olyan kicsire, amilyen kicsire csak tudta. az az egy dolog vigasztalta, hogy legalább Dana nem éli át a katasztrófát. kisvártatva Hiro-kun lépett oda hozzá. -Minden szép Shu-chan?- kérdezte leguggolva a fiú elé és a hajába borzolva* persze...gyönyörű *motyogta Shuichi* |
A lent lévők nagy többsége hasonlóképpen cselekedett, mint Shu és elkezdtek szurkolni a férfinak, aki egy idő után bepöccent a nagy zsivajtól, és egy óriásit ordított, hogy maradjanak már csöndben. Olyan kuss lett, hogy csak a tücsök ciripelését lehetett hallani, és K halk lépteit, ahogy elindult felfele a lépcsőn, ugyanis a lift már nem üzemelt. |
hát...ebben van valami *bólogat a fejét vakargatva* hajrá K-san! *drukkol menedzserének lelkesen* |
-Ha veled lett volna, talán el se mész... Na mindegy, K-san, megmoccanna?- kérdezte a magnumját babusgató szőke AMerikaitól, aki pikk-pakk elindult becserkészni áldozatát. |
hogyhogy általa? mi ez az egész? *kíváncsisága legyőzte félelmét és a késztetést, hogy hazarohanjon* |
-Pók... A cégemben. Christine és Shopie a pókkal... K-san, lőjje szét azt a valamit vagy csináljon amit akar, de nem akarom, hogy a nap végén még itt legyen....-próbált nyugodt maradni, majd Shuichire nézett.- Arra én is kiváncsi lennék, talán könnyebb lett volna általa visszahozni...-mondta halkabban. |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|