|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.07. 20:44 - |
Egy rét ami zöldellő, és virágokkal teli. Dimbes-dombos, a levegőben szinte harapni lehet a fű illatát, vagy az esőét egy-egy kiadós zuhé után. A mező szélén egy rozoga faház áll, itt régebben egy idős házaspár lakott, de miután ők elhunytak senki sem akart ide költözni szóval most kong az ürességtől. Elszórtan találhatók fák, és az egyik völgyben egy kisebb patakocska csordogál. |
[363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Már rágóta kereste az énekest, és még segítséggel sem ment sokra. Szőke tincsei közé túrt, és mélyet sóhajtott, megállva a rét közelében. Előszedte telefonját és érdeklődött megbízottaitól, hátha ők sikerrel jártak az utóbbi pár percben. Szerencsétleneket negyedóránként hívogatta, hogy van-e már valami, de a válasz mindig nem volt. Most pedig csak hallgatás, és egy sóhaj a vonal túlsó végéről. Mashi megértette a célzást, megint nem történt semmi. Elpakolta mobilját, és rágyújtott egy cigire, majd pár perces pihi után, ismét útnak indult. Ahogy haladt már egy jó ideje, az éjszaka csendességében egy ismerős hangot vélt felfedezni. Szinte biztos volt benne, hogy Shuichi az. Alaposan körbenézett, és pár méterrel arrább, me gis látta a rózsaszínhajú énekest. Cigarettáját a földre hajította, és erős mozdulattal a földbe döngölte lábával, majd megköszörülte torkát.
-Shindou Shuichi! |
*Shuichi úgy döntött világgá indul. Volt már ilyen gondolata, nem is egyszer, de általában csak az utcából jutott ki. Mire elért az utca végére átgondolta sérelmeit, bánatait és megnyugodva hazasétált. Most azonban túlságosan fel van kavarodva ahoz, hogy az utca vége elég messze legyen. Lassan elsétál a város végét jelző tábla mellett. Dana-ra gondol, aztán Kojiro-ra, eszébe jut Uraha és Masahiro is. Igen. A főnök biztos síkideg lesz, ha megtudja hogy eltünt. Kicsit elfárad és leül az út szélén a kis bőröndjére. A bőröndben Ichigo és a bögre mellett pár ruhadarab és egy üveg víz kapott helyet. Csak ennyi. Egy pici bőröndben elférnek azok a dolgok, amiket nem tud nélkülözni. Eszébe jutnak a furcsa halálesetek is. Érdekli hogyan öl a gyilkos, de nem kockáztatná a saját és környezete életét hogy megtudja. Kortyol a vízből és továbbindul. Kisvártatva a rétre ér. Leheveredik az illatos virágok közé, a bőröndjét a feje alá teszi. ~Nem szoktál te ennyit gondolkodni!~szólítja meg saját magát szigorúan. ~A gondolkodásból még sosem jöttél ki jól!~ folytatja a szigorú hang. ~Jó, rendben' Gondolkodás befejezve!~ feleli ingerülten. De persze nem tudja abbahagyni. Dana-ra gondol és a partyra, amiről valószínűleg le fog maradni, hiszem világgá van menve. De... vajon miért olyan fontos neki az a lány? Miért szorul össze a gyomra, ahányszor csak rá gondol? És mi ez a szurkáló érzés a szívében? Csak nem... ez lenne a SZERELEM?!?! NA NEM! Felpattan és a bőröndjébe rúg. NEM LEHET SZERELMES! DANA A HÚGA LEHETNE! ÉS KÜLÖNBEN IS A FŐNÖK LÁNYA! ÉS EGYÁLTALÁN! NEKI MOST A KARRIERJÉRE KELL GONDOLNIA... nah igen... a karrier... holap kerül a polcokra a 'Válságos Napfény' című Bad Luck lemez. Tengersok interjút kéne adnia egész héten. De nem fog, hiszen világgá van menve. Mashi biztos kiborul majd... Továbbindul. Az 'In the moonlight' című dalt dúdolja. Dana nevetése cseng a fülében. |
Egy rét ami zöldellő, és virágokkal teli. Dimbes-dombos, a levegőben szinte harapni lehet a fű illatát, vagy az esőét egy-egy kiadós zuhé után. A mező szélén egy rozoga faház áll, itt régebben egy idős házaspár lakott, de miután ők elhunytak senki sem akart ide költözni szóval most kong az ürességtől. Elszórtan találhatók fák, és az egyik völgyben egy kisebb patakocska csordogál. |
[363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
