|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: -Sajnálom, hogy ilyen..szörnyen kellett meghalnia...és azt is, hogy pont ezt a témát hoztam fel, pedig hiddel nem akartam...*mondtam bűnbánóan* -Csak egyet nem értek a történetben....mit akart tőled az a nő? A világ legundorítóbb dolgának tartom, hogy a hugoddal zsarolt...de biztosan én is így cselekedtem volna a helyedben, busszút akartam volna állni...De nekem sajnos nincsen se testvérem, sem családom. Pedig jó lenne...*sóhajtottam szomorkásan*-Jó lett volna szeretve felnőni és biztonságban, de sajnos ez nekem nem adatott meg....de mindegy is, nagyon eltértem a tárgytól...*köhögtem zavartan, igazából nem szeretek ennyire megnyílni mások előtt, jobb ha a titkaim rejtve maradnak..*
Landria: *csak értetlenül néztem rá*-Értem*mosolyogtam, aztán kedvesemhez bújtam, hogy ne lássa az arcomat. Igaziból most elgondolkodtam....El tudja képzelni? Hááát ez elég...khm...érdekesen hangzik. Most ezt hogy érti? Mert hogy elképzelünk valamit, meg hogy szeretnénk valamit az 2 külön dolog...most aztán mi a fenét csináljak? A fenébe is, kellett nekem érzelgősködni, jobb lenne ha időnként befognám a számat, mert ebből sosem sül ki jó dolog...*-Nincs kedved elmenni egy kicsit itthonról? Én még igazság szerint nem vagyok álmos, és van egy szép hely a közelben, amit szeretnék neked megmutatni...ki tudja mikor leszünk megint itt...*mondtam kedvesen mosolyogva, igyekeztem elterelni a témát, nem látom értelmét, hogy tovább feszegessem. Talán Masaharu még mindig nem bízik bennem annyira, hogy elmondja mit érez...vagy egyszerűen csak ilyen, nem annyira "nyálas", mint én időnként...* |
Lucas: - A hugomat...*mondtam egyszerűen*...még mikor úgymond kicsi voltam, gyermek, már vámpír, megkértem Johannát, hogy maradjuk mindig a családon, vagyis csak a hugom közelében, legalább addig amíg fel nem nő és férjhez nem megy, hogy tudjam, rendes élete lesz...ő 8 évvel volt nálam fiatalabb, 11 éves volt amikor a család és mindenki tudomása szerint 19 éves ifjúként tragikusan a folyóba fulladtam... egészen 20 éves koráig figyeltem és a háttérből egyengettem Lenna, a hugom sorsát, már meg is kérték a kezét, amikor a városba érkezett egy titokzatos arisztokrata nő. Nem tudtunk róla semmit, csak hogy északról jön és nagyon messziről...elrabolta a hugom, ezzel akart nekem fájdalmat okozni, így Johannának is. Mivel engem Johi úgy védett mint egy hímestojást, nem jöhetett senki a közelembe sem...3 napig kínozta szegénykét, testrészeket küldött nekünk minden hajnalban és sötétedéskor...sajnos már csak akkor találtunk rá Lennára amikor nem tudtuk már se megmenteni se átváltoztatni...én 100 éve megöltem egy csatában Amber, a farkas párját, ő pedig most bosszút akart álni...hát nem sikerült neki, nekem viszont igen...*mondandóm után még szorosabban öleltem magamhoz Alot...*
Masaharu: *ez a kérdés naaaaagyon váratlan volt...először csak hápogtam mint egy kacsa, nem tudtam mit és hogyan mondjak xD* Szerintem...öööö...*jesszus nem tudok fogalmazni o.O* elképzelhető, hogy már mindig együtt leszünk...én...el tudom képzelni*méginkább nem tudok romantikus szöveget kreálni pillanatok alatt -.- tuti félre fogja érteni és megsértődik, pedig szeretem én, de ha most ezt benyögöm akkor még hülyébben fog hangzani az egész o.O haaajjjaj...* |
Aloise: *mosolyogva nyugtáztam, hogy még bőőőven van időm:P Reméltem is, hogy így van...de ki tudja? Lara is elment, bár arról foggalmam sincs mennyi idő után....remélem én nem jutok erre a sorsra, bár azt hiszem ez csak a viselkedésemtől függ..miközben elgondolkodtam Lucas szemeire pillantottam, most hirtelen nem tudtam mit kérdezhetnék még...nem mertem nagyon semmit, nehogy elrontsam a pillanat varázsát valami butasággal, de aztán eszembe jutott valami*-Nemrégen azt mondtad nekem, hogy a szeretteidért bármire képes vagy, és hogy ezért ölted meg azt a farkast...de mondd csak, kit bántott az a...lény?*kérdeztem kicsit halkan...a fenébe még hogy nem akarok bántót kérdezni...én hülye, ez nem épp a legjobb téma...o.O*
Landria: *egy ideig én sem szóltam semmit, csak Masaharu arcát cirógattam, és a szemeit néztem, aztán csendesen megszólaltam*-Olyan aranyos vagy ilyenkor...egyszerűen...nem is lehet betelni veled!*mondtam neki kedvesen és kicsit elpirultam, mert úgy érzem egy kicsit megint elérzékenyültem, dehát most nem nagyon tudok parancsolni az érzéseimnek*-Tudod, amikor először találkoztunk, akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen kedves és szerető tudsz lenni. igazából el sem tudtam volna képzelni hogy mi ketten...szóval érted*mosolyodtam el*-De tényleg...ezt még nem mertem megkérdezni....hogy Te mit gondolsz...mostmár mindig együtt leszünk?*kérdeztem ezt még halkabban. Tudom, tudom nem szereti, amikor nyálas vagyok és nagyon érzelgősködöm, de szerintem ez most egy olyan pillanat, amikor igenis megengedhetem magamnak ezt a kis érzelmi kitörést:P* |
Lucas: - Előtted csak Larat teremtettem, de őt is csak kényszerből...*sóhajtottam fel* Amúgy átlagosan egy vámpír körülbelül 100 évgig számít gyermeknek, amíg ki nem tanulja a harc, a vadászat és az egyéb dolgok minden fortéjáát. Amíg elegendő tapasztalatot nem szerez...aztán már teljesértékű vámpírrá válik, olyankor már azt tehetsz amit akarsz...vagyis amit a klánod enged. Ha már nem vagy gyermek nem vagy köteles a teremtőddel lenni, de elhagyni sem leszünk kötelesek egymást...ezt majd mi döntjük el...én is csak 300 körül hagytam el Johannát, sajnos sok elvek beli nézeteltérésünk alakult ki...ezért is nem vagyunk egy klánban...
Masaharu: *fejemet teljesen hátrahajtva ziháltam, megint elbújtam a kispárna mögé, eléggé kipirultam az élvezettől:$ Mikor úgy éreztem már nem vagyok paradicsomvörös alrébbtettem a párnát és Landriahoz fordultam, gyengéden magamhoz húztam és csak mosolyogtam, mint a tejbetök...a szemeit néztem szótlanul* |
Aloise: *Lucas mellkasára hajtottam a fejem és tovább piszkáltam az egyik hajfürtjét, közben elmosolyodtam és jólesőn felsóhajtottam*-500 év....ó..számomra belegondolni is nehéz ebbe az időbe. De mondd csak, ez alatt az idő alatt sok vámpírt "alkottál"? Vagy Lara volt az egyetlen gyermeked? Csak mert...tudod kíváncsi vagyok nekem mennyi időm van....mármint mennyi időm van melletted...szóval hogy mennyi ideig számítok még a gyermekednek. Vagy ez mostmár mindig így lesz? Nem mintha sietnék bárhová is, hiszen még csak pár napja vagyok vámpír...csak ezekről a dolgokról nem tudok valami sokat....*mondtam kicsit halkabban*
Landria: *a vágyak kedveseim érzésével együtt bennem is felforrósodtak, pár pillanat múlva elértem a gyönyör mámorát és elégedetten nyögtem fel a kéjes pillanatban. Kissé el is pirultam, hogy ennyire elragadott a hév...a szívem már hevesen zakatolt és egész testem remegett. Még egy ideig mozogtam kedvesemen, hogy ő is minél hosszabban kiélvezhesse a pillanat varázsát és mikor már mindketten kielégültünk, lassan és zihálva terültem el az ágyon Mas mellett és elégedett mosollyal bámultam a plafont* |
Lucas: Ez az egy hasznos dolog van amit 500év alatt gyakoroltam*mondtam viccesen s tovább csókolgattam Alo nyakát majd teljesen magunkrahúztam a takarót, már ki sem látszottunk a hatalmas selyem alól:P Mindig is szerettem így elbújni a takaró alá, megnyugtató számomra...*
Masaharu: *már szólni akartam, hogy azért a kezeimet kímélje a kishölgy mert pár nap múlva előadásom lesz, de szerencsére áttért a csókokra ismét, amit én is élveztem és vadul viszonoztam, néha megremegett a testem az élvezettől, sóhajtoztam, ilyenkor kicsit szakadozva, de folytattam a csókot. Már nagyon a cérna végét húztam, egyre hangosabban és sűrűbben nyögtem Landria alatt...* |
Aloise: *az élvezettől remegve, mámorosan omlottam Lucas karjaiba, szorosan bújtam hozzá és viszonoztam az apró csókokat. Majd arcát simogattam és mosolyogva néztem rá*-Nos ez....hm....igazán nagyszerű volt, sőt fantasztikus!*súgtam hízelegve*-Ilik rád a lepedők királya cím...*kuncogtam és tovább cirógattam az arcát, néha hajtincseit piszkáltam*
Landria: *egyre gyorsabb tempóban vonaglottam kedvesemen, éreztem hogy egyre jobban élvezi a dolgot, de vele együtt én is. Finoman végigsimítottam mellkasát, majd kezeimet összekulcsoltam az övéivel, néha túl erősen szorítottam és körmeim egy kissé felkarcolták puha bőrét...igyekeztem visszafogni magam, ugyhogy a szorítás helyett inkább vad csókokkal bombáztam, mielőtt még összekarmolnám szegény drágám kezeit..:P* |
Lucas: *Aloise minden egyes rezdülését éreztem és figyeltem rá, nem bírtam már sokáig, csak rá vártam. Mikor éreztem, hogy eléri azt a bizonyos pontot, többé nem fogtam vissza magam, nem kellett sok és én is egyre hangosodó, élvezetes nyögésekkel jeleztem a gyönyört. Még löktem párat Aloiset magamhoz ölelve. Nem ziháltam és nem is izzadtam, hiszen ezek csak emberi "kiváltságok", apró csókok tengerét zúdítottam végül Alo nyakára s ajkaira*
Masaharu: *csók közben többszöris hal sóhajok hagyták el a torkom, néha akaratlanul is kicsit erősebben megszorítottam Landria derekát, de mostmár csak az élvezet miatt...* |
Aloise: *éreztem a számban társam vérét...ismét olyan édes és mámorító volt, mint mindíg, valahogy ez a pár csepp vér méginkább megadta a helyzet varázsát. Együtt mozogtunk és lassan úgy tűnt a 2 test teljesen összeforr, éreztem hogy nem fogom tudni magam sokáig türtőztetni, lassan elérem a gyönyört és ezt minden egyes sóhajom egyre inkább jelezte...igyekeztem tovább húzni az élvezetet, de nem igazán ment. Nem kell sok és teljesen átadom magam Lucasnak....*
Landria: *hosszan viszonoztam kedvesem csókját, éreztem hogy már nagyon szenvedett érte...szegénykém...lehet hogy egy kicsit túl heves voltam o.O Kicsit lassítottam a tempón azt akartam, hogy ő is élvezze a dolgot ne csak én.....és az igazat megvallva én nagyonis élveztem :$* |
Lucas: *már több száz év alatt annyiszor éltem ezt át, mégis mindig olyan új és élvezetes...fantasztikus, nem is bírtam sokáig a lassú és lágy tempót, fokozatosan vadult és gyorsult a mozgásom, közben hasonlóan hevesen csókoltam Aloiset, azonban nem tudom hogy, de sikerült megharapnom a saját szám két csók és egy nyögés között o.O*
Masaharu: - Egyh...kish...kisfiúhh nem ish csi...csinálh ilyet*sóhajtoztam Landria alatt, el sem tudja képzelni micsoda kínt és élvezetet okozott egyszerre számomra:P Derekát simogattam majd fejemet megemelve kierőszakoltam Landriaból egy csókot:P* |
Aloise: * én nem tudtam türtőztetni magam, hangosan felnyögtem az élvezettől, de hogy én se hangoskodjak sokat, vadul szájoncsókoltam Lucot, közben együtt mozogtam vele. Minden mozdulattal egyre jobban felkorbácsolódott bennem minden vágy, ha ember lennék már biztosan olyan forró lenne a testem, hogy úgy érezném majd szétrobbanok...de még így, vámpírként is pezsgett a vérem és egyre hevesebb és gyorsabb tempóra ösztökéltem vámpírhercegemet, nagyon nem bírtam már magammal...*
Landria: -Mégh...meggigh...akarsz hergelni..hm...*suttogtam elhaló hangon, azt hiszem itt az ideje hogy kézbevegyem a dolgokat :P. Kiszabadítottam kezeimet és fordítottam a helyzeten, átgördültem kedvesemmel az ágyon, most ő volt alattam és én fogtam le az ő kezeit. Csak cinkosan elmosolyodtam és végigtekintettem Masaharu testén, ahogy elnézem ő sem bírna már magával sokáig...*-Nos egy ilyennel tényleg nem mászkálhatna egy kisfiú..*kuncogtam, aztán úgy helyezkedtem, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, és lassan mozogni kezdtem szerelmemen. Közben a szemeit néztem és néha jólesően felsóhajtottam* |
Lucas: *már nagyon nem bírtam magammal, ahogy látom és érzem Alo is eléggé felhevült...megfogtam elfoglalt kezét és elvettem onnan, összekulcsoltam ujjainkat majd lassan és óvatosan hatoltam belé, bár nemhiszem, hogy pont ő lenne az akinek új lenne ez az érzés, de mégiscsak az első együttlétünk...Lassan kezdtem mozogni, az első mozdulatnál kicsit hangosabban felnyögtem de gyorsan befogtam inkább a számat és folytattam:P*
Masaharu: *mindkét kezét megfogtam s feje felé emeltem őket, végigcsókoltam karjait, de éppen csak hozzáértem ajkaimmal bőréhez, ezután újra végigcsókoltam nyakát, kulccsontjait s újra melleit, csak hergeltem és hergeltem őt,vártam, hogy lépjen valamit...* |
Aloise: *egészen beleremegtem az érintésekbe, igazság szerint erre nem számítottam :$ Igyekeztem ugyanolyan hevességgel kényeztetni Lucast, ahogy eddig, de nem mindig sikerült, hiszen az én vágyaim is kezdtek felkorbácsolódni....régen voltam már olyan férfivel aki ennyire gyengéd és akit még kedvelek is. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk...az együtt töltött időt már nem is érzékeltem, kezdtem lassan egy egészen más világba érezni magam...*
Landria: *mostmár egyre inkább kezdtem kívánni kedvesemet, olyan izgató volt minden egyes csókja...jólesőeket sóhajtoztam és már-már alig bírtam kivárni a pillanatot, amikor végre magáévá tesz....testem is egyre többször remegett meg már most, pedig még semmi olyasmi nem történt...éreztem hogy a szívem is minden dobbanásnál egyre erősebben ver, és hol a hideg hol a meleg futkosott a hátamon...nem tudom megmagyarázni mi van velem, egyszerűen csak élvezek mindent, amit kedvesem tesz, mostmár egészen bizonyos, hogy nagyon nagyon szeretem őt...* |
Lucas: *halkan kezdtem sóhajtozni miután Alo újra "elkapott", nagyon élvezetes volt, hihetetlenül finomak voltak az érintései, de nem így akartam bevégezni az este:P végigsimítottam Alo melleit, kicsit el is időztem ujjaimmal majd egyik kezemmel lejjebb csusszantam és hasonló hevességgel kezdtem izgatni én is őt, közben szakadatlanul csókoltam puha ajkait*
Masaharu: - Azt az amazont is ugyanígy elkaptam volna mint most *mondtam kacéran felnézve Landriara majd hátára fordítottam s felémagasodva folytattam a csókolgatást egyre lejjebb haladva, de köldökénél gonoszul elidőztem majd újra felfelé indultam s megint megáltam melleinél* |
Aloise: *viszonoztam a csókok áradatát, közben kezem ismét elérte Lucas leggyengébb pontját, éreztem, hogy már nem sokáig tudja fékentartani vágyait:P, finoman megint kényeztetni kezdtem, közben szüntelenül csak csókolóztunk...érdekes módon már nekem sem tűnt fel a levegő hiánya, pedig a jelen helyzetben el is felejtettem, hogy vámpír vagyok. De így, az új képességeimmel minden sokkal de sokkal élvezetesebb...*
Landria: -Látod...én megmondtam...*sóhajtottam elégedetten, élveztem a kényeztető csókokat, az érintésekbe pedig egészen beleborzongtam*-Neked is sokkal jobban fognak esni a dolgok ha egy szép és illatos nőt kapsz meg....és nem egy koszos és durcás amazont...*suttogtam kuncogva, közben Masaharu hajába túrtam...* |
Lucas: *picit megharapdáltam Alo fülét is majd szájoncsókoltam, szinte el sem akartam ereszteni, levegőre úgysincs szükségünk:P szüntelenül csókoltam miközben hátát és fenekét(rossz szokás xD) simogattam* - Hamar megoldjuk a felmelegítés dolgot, ne aggódj*mondtam kacéran majd tovább csókoltam*
Masaharu: - Tényleg nagyon jó illatod lett*szagoltam bele kedvesem hajába, közben továbbra is simogattam, hamarosan ajkaimmal nyakára telepedtem, onnan egyre csak lejjebb haladtam kulccsontjaiig, lassan melleit kezdtem kényeztetni, közben szüntelenül cirógattam puha bőrét kezeimmel* |
Aloise: -Igen....csak még egy csöppet fázom...mondjuk ezen könnyen segíthetünk*mosolyodtam el, és hátradöntöttem a fejem, élveztem a csókokat, olyan finom puhák voltak Lucas ajkai...egész nap el tudnám viselni a kényeztetést. Közben finoman cirógattam és kezem egyre lejebb vándorolt jéghideg testén...*
Landria: *viszonoztam a csókokat, és szorosan kedvesemhez simultam, közben lassan eldöntöttem őt az ágyon, hogy még kényelmesebben legyünk, a selymes ágynemű itt-ott hozzáért bőrömhöz, lágyan cirógatott ahol csak hozzámért...de még ez sem volt fogható Masaharu érintéseihez...mikor ő simogat, hát akkor nem is a földön járok...* |
Lucas: - Na dobd le azonnal azt a törölközőt!*szóltam rá viccesen Alora és kiszáltam a kádból, azonnal karjaimba kaptam a lányt, persze letéptem róla a törölközőt:P és már csak az ágynál áltam meg vele, ledobtam s melléfeküdtem majd magamra gurítottam őt s ránkhúztam a takarót* No, így jobb?*kérdeztem súgva miközben nyakát kezdtem csókolgatni*
Masaharu: - Gyönyörű így a hajad*mondtam mosolyogva és egy göndör fürttel játszottam el egy pillanatra majd énis megcsókoltam párom, most vadul és szenvedélyesen csókoltam, hajábatúrtam s hátát simogattam, úgy mint egy hímestojást, lágyan, óvatosan cirógattam ahol csak hozzáértem* |
Aloise: -Rendben van...ha így szeretnéd...*mosolyodtam el és kimásztam a kádból. Az igazat megvallva kicsit fáztam, az egész testem libabőrös lett*-Basszus jól lehűlt ez a víz, mindjárt megfagyok*dideregtem, és előkotortam egy törölközőt, amit gyorsan magam köré csavartam, egy másikat pedig Lucasnak nyújtottam, biztos neki sem lesz melege ha kiszáll*
Landria: - Abban biztos vagyok...*nevettem el magam, aztán kedvesem ölébe telepedtem, megcsókoltam és selymes hajába túrtam* |
Lucas: - Nem folytatjuk inkább az ágyban? *súgtam csábítóan a fülébe* Valahogy kényelmesebb lenne...*mondtam s közben már kezdtem halkan sóhajtozni*
Masaharu: *csak egy "hűdeszexivagy" füttyel köszöntöttem Landriat és egy mosollyal:P* Hát hidd el, egy kisfiúnak nemsűrűn van olyanja mint ami nekem a takaró alatt...*mondtam huncutul* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
