Sziasztok, ha érdekel a karim nézzétek meg. Ezt a fórumtémát Rysha hozta létre a kedvemért (kicsit tájékozatlan létemre nem tudtam, hogy csináljak magamnak :DD) Szóval a fél szellemek faluja már a nevéből árulkodik, de leírok róla egy két tudni valót. Vezetője elvileg Kitsune, de előtte is létezett. A falut egy Merle nevű miko gondosan elrejti a hétköznapi szem elöl. Így nagyon nehéz oda találni, ki találni se könnyebb a személy csak új holdkor tehet próbát, mikor a falu láthatóvá vállik. Rossz szándékkal érkezők biztos nem nyerhetnek betekintést csak ha igen nagy erejük van. A falusiak békés fél szellemek és kerülik a harcot, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak küzdnei :D Azonban csak Merle miko szokott ellátogatni és ő is csak újholdkor és a gyógyításhoz nem igazán értenek a fél szellemek többsége. Jelenleg olyan papnőt keresnek, aki hajlandó letelepedni a faluba és szintén fél szellem...
megj: legaranyosabb személy egy kis lány fél szellem Sayo (félig gyík démon félig ember)
kb ennyi
- Akkor jó - mondta nyugodtabban, majd kiegyenesedet tés mélyet sóhajtott. - Csodás napunk van ma, ideje lenne valami rendhagyót csinálni. Amúgy, ha éhes vagy, már kész a reggeli.
Mélyen elpirult, majd inkább tovább dolgozott.
- Dante... Akkor is így gondolnád, ha azt mondanám nem tudom mivel meghálálni a szívességed? Papnő vagyok...
- Nem kell félned, nem kell, hogy kötelességed legyen az én megvédésem. Sajnálom azt az embert, de bizonyára nem csak te tehetsz a haláláról - mondta, és szavait teljesen komolyan gondolta.
-Harcoltam Mabbal és... egy ember az én gyengeségem miatt halt meg*Közelebb lép Kiyokohoz*-Félek, hogy nem tudlak megvédeni téged*nézett szomorúan a lányra*
Rosszallóan csóválta fejét, majd odalépett a fiúhoz, és kezét a hasához tartotta. Kék fény szivárgott a seb felé, ami pár perc múltán el is tűntette a azt.
- Kész is - mondta,.majd folytatta a munkát a növényekkel. - Mond csak, hol voltál? Sebek, rossz kedv...
*Lassan,-a nap első sugari megérkeztekor- felnyitotta a szemét. Körülnézett. Fázott. Mikor fel akart állni, háta nem engedte, annyira elfeküdte. Ezért ülve maradt a széken. Figyelte, hátha történik valami.*
Kora hajnalban kelt, és kint tevékenykedett halkan szokásos papnő ruházatában.
Épp látta Dantét a templomba vonulni, de mivel a fiú nagyon letört volt, inkább nem szólt neki, dolgozott dovább a növényekkel.
Jó éjt, neked is. *Köszönt el mosolyogva. De amint eltűnt a szeme elől a lány, lehervadt szájáról a mosoly. Belerogyott a székbe, arcát kezébe temette. Majdnem sírt. Belegondolt ebbe az egészbe: hogy is került ő ide? Egy lány, akit soha életében nem látott ilyen könnyedén szállást, és ételt nyújt neki? Befogadja, mikor nem is ismeri? Valóban ennyire kedves lenne? Vele soha senki nem volt kedves. Csak egyvalaki, csak egyvalaki. Boldogan gondolt arra a rövid időre. Azon az időn kívül mindenkitől bántást kapott. Az emberek elüldözték származása miatt. Nem isten angyalát, csak egy szörnyet láttak benne. Ezért ő is mindenkivel ridegen, ellenségesen, taszítóan viselkedett. De megváltozott. Megváltoztatták. De már annak is rég vége. Azóta sem tett senki annyit érte, mint Kiyoko. Csodálta érte. Nagyon megkedvelte a lányt az eltelt idő alatt, de nehezen tudta megemészteni ezt a mérhetetlen kedvességet. Magában tépelődött egész este, amíg hajnaltájban el nem nyomta az álom. Ott a széken ülve.*
- Nincs mit - mondta, majd mosolyogva megköszönte a segítséget. - Nos akkor, azt hiszem megyek aludni. A szobád megtalálod, jó éjt! - mondta, majd elment aludni.
*Befejezte az evést. Eleget evett, talán túl sokat is. Megfogta a hasát, majd sóhajtott egyet.* Nagyon szépen köszönöm. *Mondja hallkan. Feláll. A saját és Kiyoko tányérját megfogja, és szépen lassan elmossa.*
/Szerintem Edward is bemutatkozott. Mindegy. Ha igen, ha nem, de tudják egymás nevét.../
Szeretnélek megkérni titeket, hogy ha a vendégkönyvbe vagy efélékbe írtok, pl. a Kihez tartozol?-ba, akkor írjatok nevet, mert különben nem tudom, kire vonatkozik. Köszi!
AJÁNLOM AZ OLDALT
