- H�t ez hamar lel�pet... Mindegy, 500 aranyat akkor is meg�r, hamar v�gzek ezzel a Sagentaval. Nem nagy kih�v�s, a term�szet erej�vel szemben a k�hajig�l�s, az nudli. Keresek valami helyet, ahol kipihenhetem magam... – nagyot ny�jt�zok, �s egy barlang belsej�ben megh�zom magam. – Kicsit huzatos... - kir�z a hideg, majd elmosolyodok – de ezen k�nnyen lehet seg�teni! – kimegyek a barlang el�, n�h�ny fa n�veked�s�t el�id�zem, �s az �gak befedik a barlang sz�j�t. – �gy m�r sokkal jobb! – leheveredek a f�ld�n �s elalszok.

M�snap a napsug�r halv�ny f�nyei �bresztettek, amint besz�r�dtek a gallyak k�z�tt.

- Kalandra fel!- kil�pek a barlangb�l, kicsit k�r�lk�mlelek. A hegyet �ri�si b�r�nyfelh�k fogtak k�zre, a nap nehezen sz�r�d�tt �t a feh�r fellegeken. A sz�l csak n�ha f�jt, el�g kellemes volt az id�. Hirtelen nagy hangokra figyelek fel, mintha az �g d�rg�tt volna. –

- Nem, ez nem mennyd�rg�s... Ez Sagenta, kedves bar�tunk lesz...Jobb lesz, ha sietek, nem szeretn�m, ha baja esne az embereknek. – hajamat szoros egy copfba fogom, nyilaimat meg�les�tem, majd a v�g�n a t�r�met is elteszem. – Az erd�n kereszt�l k�zel�tem meg a hegyet. Ahonn�t a hangokat sejtettem arra indultam el. Egyre h�v�sebbre fordult az id�, min�l feljebb m�sztam.

- M�r a t�lgyeseken, �s a b�kk�s�k�n is t�ljutottam.... Milyen magasan van ez a d�mon?!

A fenyvesekn�l �jb�li hangokat hallottam, m�r egyre k�zelebbr�l.

– Lassan tal�lkozunk, �gy hallom. – elmosolyodok, �s kicsit megszapor�zom a l�pteimet.

- Jajj, jajj, jajj.... – s�hajtozok - m�r mennyi id� eltelt... �s m�g egy �rva l�lekkel sem tal�lkoztam... lesz�m�tva n�h�ny sast...

A horizonton m�r elt�nni k�sz�lt a nap, amikor egy n�i alakot figyeltem meg egy feny� m�g�tt. „Ez most vagy egy falusi, vagy pedig az a Sagenta... Nem t�madhatok r�, megv�rom, am�g � l�p”

A f�ld enyhe rezg�sbe kezdett, majd a n� nagy bund�ja m�g�l sz�rke tincseket f�jt el� a sz�l.

- Te vagy Sagenta, igaz?! – ord�tottam �t a f�ld keltette hangos rezg�seket. Nem t�tov�ztam tov�bb, r�t�madtam, meg sem v�rva a v�laszt. A n� fogai megvillantak, majd a szemem sark�b�l egy �ri�si sz�rke szikla robajl�s�t l�ttam.

- Milyen illetlen vagy... Csak �gy bet�rsz a ter�letemre, �s m�g csak nem is kopogsz?!

- Ter�leted?! Ezt nem mondan�m olyan biztosan! – a szikl�t n�h�ny fa �ga visszafogta, �s a m�lybe tasz�totta. – N�h�ny kaviccsal nem tudsz meg�ll�tani!! – harcias mosolyt ejtek, majd n�h�ny shurikennel egy feny�, sz�r�s, cseppet sem k�nyelmes t�rzs�hez szegezem.

- �gy kell c�lozni – gy�ny�r�, sz�p feh�r kis fogacsk�im f�nylettek a napsug�rban, mik�zben bedobtam egy sz�les mosolyt. A d�mon furcsa, semmit sem kifejez� szemeit r�m szegezte, majd egy �jabb sziklazuhatagot z�d�tott fel�m.

- Nem adod fel egyk�nnyen! Ennek �r�l�k! – szemeimet lassan behunytam, majd a f�ld m�g er�teljesebb reng�sbe kezdett. A feny�k gy�kerest�l hullottak a f�ldre, el�llva a sz�rke sereg �tj�t. – De ez m�r uncsi... nincs jobb tr�kk�d?

- �jat akarsz? – g�nyos kacaj t�lt�tte be a hegyet, majd v�g�l a visszhang elhalkult, �s v�g�l megsz�nt. – Rendben!

Gondolkoz�ba estem, vajon mit tudhat a k�dob�l�son k�v�l, hisz a nagyf�n�k csak annyit mondott, hogy ahhoz �rt...

A k�zeli foly� �r�lten has�totta partjait, mik�zben egyre csak gyorsult a foly�sa. Egyre nagyobb hull�mok vet�dtek a partra, majd egy v�zoszlop csap�dott be k�z�nk

- Ehhez is �rtek... – s�t�ni kacaja k�zben vadul t�pt�k haj�t a nyers sz�ll�k�sek, v�g�l arca cs�fos bar�zd�i t�rtek el� a kucsm�ja m�g�l.

 - M�r �rtem, Te nem csak a szikl�kat tudod ir�ny�tani, hanem a term�szet minden egyes dolg�t, ami nem �l�... – futott �t agyamon a gondolat. – De azt m�g mindig nem �rtem, hogy mi�rt t�madt�l r� a falusiakra! – a leveg�be emelkedtem a v�z el�l.

- Falusiak? Hol l�tt�l erre egy falut is? A k�zelben egy sincs! – �rtetlenkedett, majd egy �jabb v�ztorony csapott fel�m. Eltal�lt ugyan, de egy kisebb h�kupac tetej�n �rtem f�ldet, ahov� m�r nem volt k�pes hatolni a v�z. T�l messze voltam t�le.

- Ez sz�p volt. Tal�n m�gis csak tudsz valamit. Ami a falut illeti... Eddig �n sem l�ttam, ezt bevallom. De �gymond „bizonyos forr�sokb�l” egy falura t�madt�l. Tudod, �n nagyon nem kedvelem, ha �rtatlanul b�ntanak embereket, vagy b�rmilyen l�nyt! – a d�mon fel� rohantam, mik�zben j�gcsapok sz�zai has�tott�k a leveg�t. A d�mon arca eltorzult, mik�zben ruh�ja al�l z�ldes folyad�k sziv�rgott fel, amint test�be m�lyedtek a jeges fegyverek. Kicsit undorodva ugyan, de k�zelebb mentem a d�monhoz. Kezei m�g egy utols�t r�ndultak, �s t�bb� nem �rezhette a term�szet var�zs�t. – Sajn�lom... igaz�n nem az �n st�lusom az �ld�kl�s, de musz�j volt.

El�kaptam a t�r�m, majd egy hossz� tincset v�gtam le a haj�b�l. Ezt eltettem, majd egy �jabb ersz�nybe belecs�sztattam cs�fos v�r�t�l �zott ruh�ja egy r�sz�t is.

- Akkor megvan a bizony�t�k is – majd nagy l�ptekkel elindultam a cs�sz�s lejt�n.

Visszafel� m�g meg�lltam egy kis pihen�re. Reggel �jb�l folytattam az utam a kunyh�hoz, majd meg�rkeztem Inuyasha erdeje els� f�ihoz.

- Na v�gre! Mindj�rt ott vagyok! – nagyot ny�jt�ztam, �s vid�man v�gigszaladtam az erd� j�tszadoz� f�nyei k�zt, amint a nap ragyog�sa utat t�rt mag�nak.

A kunyh� el�tt k�nyelmesen elhelyezkedtem, �s v�rtam, azt a pontatlan f�n�k�t.